A faluról
Hol fekszik
Ége eldugott, kicsi székely falu Hargita megye déli, ritka szépségű dombvidékén. A Nagy-Küküllő és Nagy-Homoród, azaz a Maros és Olt vízválasztóján helyezkedik el, földrajzilag a Homoród-mentéhez tartozik. Két irányból közelíthető meg:
- 1. Székelyudvarhely és Segesvár felől Ócfalvánál letérve (Ócfalva--Miklósfalva--Kányád--Jásfalva--Égei-tető--Ége), Kányádig aszfalton, tovább négy kilométeren köves úton;
- 2. a Homoród felől az Oklánd--Szentpál--Szentpéter--városfalvi híd--Székelydálya--Ége, illetve az európai útról a Kőhalmi állomáson (Gara Rupea) letérve a Homoród--Kaca--Jánosfalva--Városfalva(eddig aszfaltos)--Dálya--Ége vonalon, a városfalvi hídtól köves úton kb. 8 km.
Testvérfaluja a magyarországi Markóc, hasonló aprófalu az Ormánságban.
Mi a rendkívüli benne
Ége az a település, melyet halottai vigyáznak körös-körül, sem egyházi, sem köztemetője nincs, a falu szélére nyúló kertek végébe temetkeznek a mai napig, őrizve az ősi rendet.
Szennyezetlen, tiszta levegőjű vidék, érintetlen tájjal, növényritkaságokkal, gyógynövények sokaságával, ahol még fellelhetőek a régi székely gyümölcsfajták, megfigyelhetőek
(a falu gazdáinak amúgy sok bosszúságot okozó) vadállatok. Az Égei-tetőn több évszázados fák sokasága áll.
A faluból rövid, félórai gyaloglás után a Mogyoró-tetőről páratlan kilátás tárul elénk: akárcsak a Bágyi várhegyről, „belátni Erdély kétharmadát”, mely élményét Orbán Balázs is
megörökíti.
A falunév eredete
Erre több feltételezés ismert.
Orbán Balázs A Székelyföld leírásában azt közli, hogy „régi okiratokban Ige név alatt fordul elő”, de magyarázatát nem ismeri. (Égében az 1950-es évek végén még élt a
szájhagyomány, miszerint amikor a dályaiakból az Égét alapítók „megkülönbözés miatt” kiváltak -- valószínű, még a reformáció előtt --, azt mondták, ezután
„itt hirdetik az Igét”.
Egy mondaváltozat szerint a bágyi várat lakó tündérnek három lánya volt: Dála, Ége, Ramocsa. Kettőnek a nevét ma is a völgykatlan két létező települése viseli:
Székelydálya és Ége. A harmadik lett a legboldogabb, akinek lába nyomán különleges növény, a ramocsavirág (henye- vagy gyalogboroszlán, természeti ritkaság, védett növény) sarjadt,
mely ma inkább Székelyderzsből ismert, ahol a harmadik tündérlány letelepedett.
A harmadik magyarázatot a falu egyik lelkipásztora, Lőrincz Mózes Az égei református egyházközség története, 1953-ban írt munkájában rögzítette. Eszerint (s ő erre hajlik) az égni
ige múlt idejű népies változatából származik a falunév, és tűzvésszel kapcsolatos: „azon a helyen ugyanis égett valamikor, azaz népiesen valami ége”.
Orbán Sándor bíró uram 1864-es leírása szerint arról kapta a nevét, hogy „más falvaknál fennebb való helyen állt, és az éghez közelebb”.
Eredeztetik a falu nevét „puszta személynévből” is (hu.wikipedia.org) Kiss Lajos Korai magyar helynévszótár 1000--1350 művére hivatkozva, de az ott fellelhető, 1338-ban említett
Ege, Egee nem Udvarhely, hanem Békés vármegyében, a Körös mellett feküdt, ma már nem létező, elpusztult falu.
Vistai András János Erdélyi helynévkönyvének I. kötetében az Udvarhely vármegyei Ége névalakjai: 1567: Ege (tíz kapuval), 1576: Egeh, 1614: Ege (25 családfővel), 1709: Eege,
1712: Eghe, 1808: Egeh, Egek, Egendorf, Argye, 1861: Ege Uh.
Földrajzi adatok
Ége tengerszint fölött 560--600 méter magasságban fekszik.
Határának északi részén magasodik a Magyaró-tető vagy Magyaró-domb (800 m), ettől nyugatra egy hegynyereg után a Kőhát (Nagyerdő-tető). A völgykatlan átellenes oldalán, a falutól
délre a Bereck-hegye (Őrhegy) csak pár méterrel alacsonyabb, mint az előbbiek. Ettől nyugatra húzódik Szörmény-hegye, majd a Kőhátig a Kányád bérce. A vonulathoz tartozó
Malom-hegyen valamikor szélmalom állt, itt őröltette a gabonát a falu és a közeli, a tatár-török dúláskor elpusztult Csákfalva lakossága.
Fontosabb folyóvize a Kányád bércéből eredő, a falut keleti irányban átszelő Nagy-patak (Lok-patak), mely Városfalvánál a Nagy-Homoródba ömlik, illetve a falu határának déli részén
nyugati irányba folyó Bereck, Hidegség vagy Hodos (Hotos) pataka, melynek vizét a Kányád-pataka szállítja a Nagy-Küküllőbe.
Falutörténet
Adatok hiányában nem tudni pontosan, a település mikor keletkezett. 1566-os írásos dokumentum szerint II. János király hadában égei lófő is szerepelt. Az 1500-as évek vége felé
állami adófizető község, 1567-ben tíz portát írtak itt össze, és az 1602-es Basta-féle jegyzék is feltünteti. Levéltári okmány szerint Ége egyházilag 1682. december 4-én szakadt
el Dályától. Ekkor Égét nemesek, lófők, puskások, darabontok és jobbágyok lakták.
A falu életében az Osztrák-Magyar Monarchia fellendülést hozott, a kiegyezés után állami iskolát kap. A két világháború között és a másodikat követő években is a népesség fő
foglalkozása a növénytermesztés és állattenyésztés, a kertekben gyümölcsöt termesztenek, de jelen van a kézműipar (kovács, kerekes, asztalos, kötélverő, az asszonyok szőnek-fonnak).
A szocializmus idején az égeiek nem hajlottak a kollektivizálásra, társas gazdaságot alapítottak, mely rövid életűnek bizonyult: a falura végül ráerőltették a kollektívet; a
környékbeliekhez viszonyítva jóval később, csak 1960-ban adták be a derekukat. A földek és termelőeszközök elvétele megpecsételte a lakók sorsát. Ha addig szolgáltak és
cselédkedtek más tájakon (Bukarest, Azuga stb.), esetleg világot (Amerikát) jártak, de a keresetet otthon hasznosították, most megindult a végleges és tömegesnek nevezhető
elvándorlás. Előbb saját lelkész nélkül marad a falu, majd bezár a bolt, megszűnik az iskola, a buszjárat...
A falu népe mindig is szorgosságáról volt híres. Pár tucat lakosa (legnépesebb időszakában is alig több 300-nál) templomot, magtárat, paplakot, faluházát (kultúrterem is, 1929.
december 29-én avatták fel, a társas gazdaság idején, az 1950-es évek végén bővítették színpaddal, alatta raktárral, 2010-ben újították fel uniós támogatással), iskolát,
szövetkezeti boltot emelt, gyarapodott anyagiakban és szellemiekben, mígnem az erőszakos kollektivizálás ennek véget nem vetett. A buldózertől megszabadult, de az elvándorlást,
leépülést hozó évtizedeket azóta sem heverte ki. Az 1989-es rendszerváltás, a magántulajdon visszaadása sem tudta begyógyítani a közösségen akkor ejtett sebeket.
1820-tól 1883-ig a falunak felekezeti iskolája volt. 1883-ban az épület romba dől. 1919-ben magyar állami népiskolát emelnek, ezt 1922-ben a román hatalom bezárta, később
újranyitotta, a faluba magyarul nem tudó tanító került. A kicsi magyar világban és a második világháború után magyar tannyelvű elemi iskola működik, az 1970-es években a régi
épületet lebontják, az újból azonban csak egy terem készül el, az iskola 1978-ban gyermekhiány miatt bezár, 1983-tól végleg megszűnik, s azóta is használatlan a jobb sorsra
érdemes épület.
Népesség
Az anyakönyvi feljegyzések 1758-ban kezdődnek.
Orbán Balázs az 1860-as években Égét 307 lakossal tünteti fel (302 református, 1 római katolikus, 4 unitárius).
Kádár Domokos lelkész 1902-es feljegyzése szerint a népesség akkor kezdi meghaladni (ismét) a 300-at.
Szabó Mózes lévita lelkész Ége kisközség monográfiája című művében 1943-ban 210 lakost említ, ebből 90 férfi és 80 nő, a tizenkét éven aluli gyermekek száma pedig 32. „A falu lakói
száz százalékban székelymagyarok. Őslakók: a Csiszér, a Gábos, Jakab, Kovács, Kúti, Lukács, Orbán, Major, Incze, Nagy, Sándor és a Zágoni családok” -- jegyzi meg.
Lőrincz Mózes lelkész 1953-ban azt írja: „A község népe székely. Nem keveredett és nem keveredik semmiféle néppel. Vallása – egy néhány kivételével – református.” Ekkor a
református hívek száma 208, a római katolikusoké 3.
1956-ban a lélekszám 244.
Az 1977-es népszámlálás adatai: 53 lakott épület 56 gazdasággal, 7 üres épület, a házszámozás 61-ig tart, népesség: 119, ebből 19 gyermek. Balázs György, az Égében szolgáló utolsó
tanítók egyikének feljegyzései szerint a faluban 1968-ban négy, 1970-ben két, 1971-ben egy, 72-ben két, 73-ban egy és 75-ben szintén egy gyermek születik (nyolc év alatt 12 gyermek,
beleértve az övéit).
A 2011-es népszámlálás adatai szerint Égének 73 lakosa van: 70 magyar, 2 román, 1 roma. A vallás szerinti megoszlás: 54 református, 7 katolikus, 6 unitárius, 2 ortodox és
4 vallás nélküli.
A falu ma
Ma a faluban 47 lakóház áll, ebből 29 állandóan lakott, 8 lakatlan, 10 időszakosan használt (nyaraló, elszármazottak pár napos vagy hetes tartózkodási helye). A főút
kivételével utcáit esős időben 2014-ig sártenger borította, 2014 tavaszán az Égéért Egyesület az Alszegbe vezető fontosabb utcát megjavíttatta. Villanyárama van, ivóvízrendszere
építését 2010-ben kezdték, a házakban 2012. július 1-jén indul a szolgáltatás. A faluban rendszeresen nyitva tart egy vegyesbolt. Akadozva, de van mobiltelefon-térerő, s ehhez
kapcsolódó internetszolgáltatás is elérhető.
Három gazdálkodó nagyobb léptékű állattenyésztéssel foglalkozik (szarvasmarha), néhány kisebb gazdaságban egy-hat tehenet tartanak, több helyen szárnyasokat, két család pár
kaptárral méhészkedik. A növénytermesztés nagyjából az állatok takarmányozását szolgálja, zöldséget csak saját használatra termesztenek, feldolgozóipara nincs, a tejet
felvásárlóknál értékesítik, a gyümölcs egy részét úgyszintén, más részét saját használatra feldolgozzák (pálinka, lekvár, aszalmány, must, bor). Néhány gazda csatlakozott a
községi szarvasmarha-tenyésztő egyesülethez (gazdakör), közbirtokosság nincs, a falu hatvan hektárnyi közös legelőjét az Égéért Egyesületnek adta bérbe a községi tanács.
Birtoklevelet még nem állítottak ki, a jobb hasznosítás reményében 2013-ban megkezdődött a mezőgazdasági területek tagosítása, mely folyamat még tart.
A falu elöregedett lakossága friss munkaerő reményében 1996-ban befogadta az árvaházakból kikerült fiatalokat felkaroló Eutikhus Egyesület tucatnyi gondozottját, akik 2008-ig a
paplakban éltek, az évek során az egyesület öt megüresedett bennvalót vásárolt meg számukra. Közülük eddig egy alapított családot és nevel két gyermeket.
Látnivalók
A templom
A falunak az 1600-as években fakápolnája volt, melyet 1701--1702-ben kibővítettek, ekkor készült a kazettás mennyezet is, melynek egy részét az 1784--1792 között emelt kőtemplomba
visszahelyezték, más részét a karzatokhoz használták fel. 1792-ben újabb, a régiektől eltérő mintázatú és színezetű kazettákat is festett a szászkeresztúri Rösler mester. A
református kőtemplom műemléképület, több javításon is átesett (1913, 1937, 1952, az 1990-es évek második fele, régi mennyezetkazettáinak restaurálását 2014-ben fejezték be.
1760-ban a fából készült harangláb összeomlott, a harangok megrepedtek. A mai torony 1772-ben (Szabó Mózes szerint 1774-ben) épült. A ma is szóló nagyharang 1821-ben készült
Segesváron Baumgartner János mester műhelyében, a kis harangot 1923-ban vásárolták, készítője a nagyszebeni Schlab Rt.
A templom (már nem működő) orgonáját Kolonics István mester készítette, 1868-ban vásárolták.
A templommal átellenben lévő lelkészi lakás 1879-ben épült, az udvara előtti székely kapu 1930-ban, a templom előtti gyalogkapu 1944-ben.
Hősök emlékműve
A falu lakói közül az első világháborúban húszan áldozták életüket: a teljes lakosság közel tíz, a férfiak majdnem húsz százaléka. 1935-ben leplezték le a Hősök emlékművét, melyre később felvésték a
második világégés két elesettjének a nevét is.
Emléktábla a templomon
Szabó Mózes lévita lelkész (1887, Székelypetek--1958, Székelykeresztúr) emlékére Magyarországon élő leszármazottai és Ége református gyülekezete állította 2004-ben. Szabó Mózes és
fogolytársai alapították meg az első világháborús hadifogságban a világ legkeletibb református gyülekezetét, melynek prédikátora volt. A falu kegyelettel őrzi annak a kiváló
népnevelő lelkészének az emlékét, aki szerepet vállalt az általános felemelkedésben: szövetkezetek alapítása, civil szerveződések létrehozása, a méhészkedés elindítása, a
gyümölcstermesztés ösztönzése (többek között neki köszönhető, hogy az égei kertekből máig sem vesztek ki a hagyományos székely gyümölcsfajták). Szabó Mózes 1926-tól 1953-ig
pásztorolta a hitközséget.
Falumúzeumi gyűjtemény
Az Égéért Egyesület a gyülekezettől székhelyül kapta a paplakot, melyet elnevezett Szabó Mózes Közösségi Háznak. Itt látható a Szabó Mózes-emléksarok, a falumúzeum kezdeti
gyűjteménye, köztük régi szőttesek, s itt működik a hagyományápoló Osztováta szövőkórus.
Fotódokumentum-kiállítás
Az égei családok által rendelkezésre bocsátott 20. századi felvételekből az első falutalálkozó alkalmával (2010) készült, 2013-ban bővült, címe: Közelítés Égéhez, az iskolateremben
látható.
Képzőművészeti kiállítás
Incze Kamilla Ége, a csend szigete című egyéni tárlata (állandó kiállítás) a kultúrotthonban tekinthető meg.
Fotókiállítás
A kányádi fotótáborban Égéről és égeiekről készült felvételeket a Kányád Községi Polgármesteri Hivatal ajándékozta a falunak, a kultúrotthonban látható.
Évszázados tölgyfák
Az Égei-tetőn több évszázados tölgyfák sokasága áll. Az erdő szélén található az égei tölgy, az a famatuzsálem, melynek kerülete derékmagasságban több, mint hat méter, s melynek
korát 750 évnél többre becsülték. Másik (legszigorúbb) számítási mód alapján is elmúlt 250 éves, akárcsak több társa, mely méltó lenne a Breitehez hasonló védettségre és
ismertségre. Az erdőszéli famatuzsálem a Hargita megyei ritkaságlistán védett természeti kincsként szerepel.
Ritka és gyógynövények
Itt fordul elő csak ilyen tengerszint fölötti magasságban a havasi gyopár (pontos meghatározása még szakemberre vár!), és tavasszal nárcisz, pünkösdi rózsa nyílik a falutól nem
messzi réten. Sok helyen már kiveszett vagy megritkult gyógynövények sokasága kínálja magát az égei réteken.
Látnivalók a környéken
A székelydályai műemléktemplom (2 km), a világörökség részét képező derzsi templomerőd (kb. 8 km), a bágyi várhegy, a kányádi templom (4 km), a szentpáli halastavak (8 km),
Székelyudvarhely (20 km), hasonló sorsú székely falvak (legközelebb Székelydálya, Homoródszentlászló, Ábránfalva, Jásfalva, Kányád), a tatárjáráskor elpusztult Csákfalva
(még feltárandó) maradványai.
Szálláshely, vendégfogadás
A faluban, de a közelben sem működik még panzió. Szállás alkalmilag kereshető, ebben segíthet az Égéért Egyesület, mely az iskolaépület vendégházzá alakítását tervezi.
Égéért Egyesület
Kik vagyunk
Égében lakók, Égéből elszármazottak, azok utódai, az ide beszolgáló székelydályai református lelkész, a falu volt megbecsült tanítója hozta létre a szellemi újjászületés jegyében
2011-ben. Jelenleg 14 tagja van. Bírósági bejegyzési számunk: 37/2011.
Mik a céljaink
Hogy megállítsunk mindennemű romlást, mentsük, ami még menthető, és olyan irányba terelgessük a történéseket, hogy ez a székely-magyar falu elkerülje a végső pusztulást.
Támogasson!
Hogy céljainkat megvalósíthassuk, magunkra gyengék vagyunk és kevesen. Önkénteskedünk, gyűjtünk, pályázunk, de szükségünk van mindenki segítségére, aki szívén viseli Erdély sorsát.
Ha román állampolgár, előző évi befizetett jövedelemadója 2 százalékát az államkasszából az egyesület számlájára utaltathatja át.
A kedvezményezettnél így töltse ki:
Denumire entitate nonprofit: Asociatia Égéért Egyesület,
Cod de identificare fiscala: 29440859,
Cont bacar (IBAN): RO41BRDE210SV30528492100.
Bankszámlánkat a BRD – Groupe Societe Generale székelyudvarhelyi kirendeltségénél nyitottuk, ahol forintszámlánk is működik: RO66BRDE210SV34666982100.
További adományokat is várunk a fenti számlákra vagy személyes kapcsolat útján bárhonnan a nagyvilágból!
Hasonlóan nagyra értékelnők szakemberek (néprajzos, építész, történész, régész, botanikus stb.) hozzájárulását a megőrizendő örökség feltérképezésében!
Azzal is támogat, ha vásárol kiadványainkból:
Ége – monográfiatöredékek, 20 lej
Falufüzet – 20 lej
Ne csüggedj, el kicsiny sereg – Szabó Mózes lévita lelkész emlékezete, 20 lej
Égei Hírnök – 5 lej
Kis falu nagy tervekkel, Duna-riport cédén – 5 lej
Szövés Égében, Duna-riport cédén – 5 lej
Képeslapok a faluról és nevezetességeiről – 2 lej
Kondulásjegy – 10 lej.
Kapcsolat
Postacím: Égéért Egyesület, 537343 Ighiu -- Ége, 58. szám, Kányád – Ulies község, Hargita megye.
Telefonszám: 0745 145 703,
e-mail: egeert.egyesulet@gmail.com.
Az adatívet kitöltötte:
Incze Ibolya, az Égéért Egyesület elnöke.
Telefon: 0741 145 703, e-mail: inczeibolya@yahoo.com
